Növények páraigényei
Tanácsok 30-40%-os és a magas párataltalmú 70%-os helységek növényvilágának kialakítására.
Az olyan belső, zárt terek, ahol a levegő relatív nedvességtartalma 30%-nál alacsonyabb, levéldísznövény tartására alkalmatlanok. A 30-40% relatív páratartalom mellett a környezet pozsgáslevelűek, szukkulensek, és börlombúak számára kedvező. A 40-70%-os relatív légnedvesség csaknem minden szobanövény tartására alkalmas. 80%, vagy e feletti relatív légnedvesség csak ablakkertekben alakul ki, itt kényes, nagy páraigényű, finom lombú, vagy epifiton növények tarthatók (Nessmann, 1993).
Az ember és bármely szobanövény igénye összeegyeztethető lenne, mert az ember komfortérzetének kialakításához a 60-70% relatív páratartalom kedvező (Gallus, 1979).
Általában minél finomabb, sallangosabb a levélzet (Cissus antarctica, Ficus pumila, Pteris cretica), annál érzékenyebb a száraz levegőre, mivel gyorsabban borul fel a növény vízfelvétel - párologtatást vízveszteség egyensúlya. így a növény lankad, lombjának egy részét elhullatja, hogy beálljon egy élettani egyensúlyra (Sommer 1972).
A víznek, amit a növények felvesznek, 98%-át el is párologtatják; csak 2% az, amit az asszimiláció során, illetve testük felépítésére felhasználnak, de a tapasztalatok alapján nagyobb lombtömegű növényzet sem növeli észrevehetően a tér relatív páratartalmát, csak kis mértékben járul hozzá az emelkedéséhez. A helyiségek levegőjének megfelelő mértékű párásítását csak aktív párologtatókkal lehet megoldani (Sommer, 1972).
Az asszimiláció folyamatának előfeltétele a megfelelő légnedvesség. A fotoszintézis során a növények C02-t használnak fel, ami a levelek és a szárak légzőnyílásain keresztül jut az asszimiláló sejtekhez. A légzőnyílásokat ún. zárósejtek határolják, amelyek a légzőnyílást csak meghatározott légnedvesség esetén nyitják ki. Száraz levegőben a növény a légzőnyílások bezárásával védekezik a kiszáradás ellen: csakhogy így a C02 sem tud bejutni a növénybe, és ezért leáll az asszimiláció, az oxigéntermelés. Ekkor a növények kezdetben visszamaradnak a fejlődésben, végül elpusztulnak (Henseler, 2001).