Kerti tó építése
Egy kerti tó építésének lépései: a méret, forma és a hely kiválasztásának szempontjai.
Az utóbbi évtizedekben rendre jelentek meg a magánkertekben és közparkokban a kerti tavak. A kerti tó népszerűségének oka leginkább abban ragadható meg, hogy a vízi növényekkel, vízi állatokkal benépesített kertrészlet hemzseg az élettől – ahogy mondani szokás: ahol víz van, ott élet van -, ezzel együtt ugyanakkor a víz látványa köztudottan nyugtató hatással van az emberekre.
Az első lépés a tervezés, amikor is – egyebek mellett – el kell döntenünk, hogy mekkora tavat is szeretnénk létesíteni. Ez elsősorban a kert méretétől függ, másodsorban pedig az anyagi lehetőségeinktől. Ugyanis a tavak korszerű és tartós kialakítása bizony nem kevés pénzbe kerül.
A tavak méretén túl természetesen azok alakja is igen változatos lehet. Mint a kertépítésben szinte mindenütt, itt is érdemes törekedni a természetet utánzó kialakításokra: a vese alakú, elnyúlt vagy éppen kerek formák a legegyszerűbben kialakíthatók. Mértani, négyszögletes alakú tavakkal is találkozhatunk a modern design-t követő, esetleg teljesen mértani kertekben, parkokban.
Íme egy rövid video a kerti tó építésének lépéseiről:
Az épített környezet részét képező különböző víztározók gyakran tavakként is működnek, bár ebben az esetben nem jellemző a gazdag növénybeültetés: a gyakori vízszintingadozás miatt kevés növény viseli el a tározókat, gyakran csak a mélyebb pontokra telepített tündérrózsák alkotják a vízi társulásokat a betelepülő állatvilág mellett. Az ilyen víztározók a legnagyobb méretű mesterséges tavak ,hasonlóan a különféle horgásztavakhoz és fürdőtavakhoz.
A kerti tavak méret alapon vett másik végletét az egészen kicsi, egy-két négyzetméteres vízfelületek - kerti dísztavak - jelentik, amelyeket előre elkészített medencékben, dézsákban is kialakíthatunk. Az előre gyártott, merev falú medencék szállítására fordítsunk kellő figyelmet, mert minél nagyobbak, annál törékenyebbek lehetnek.
A megfelelő mélységűre kiásott gödörbe – a medence negatív tükrébe - a medencét belehelyezzük, majd homokkal vagy földdel töltjük fel a gödör esetleges üres részeit. Igazán pici tavacskát egy dézsa fóliával való kibélelésével is készíthetünk. Ilyen esetben arra kell vigyázni, hogy a fólia szélei ne essenek bele a vízbe, mert kivezethetik a feltöltés után az edényből. A dézsába csak 1-1 növény, és némi aranyhal fér el. Ne tervezzük túl az ilyen „beültetést”!
Nagyobb kerti tavakat tófólia béleléssel szokás kialakítani. Régebben építettek vasbetonból is tómedreket, ilyen látható pl. a Margit-szigeten, a híres japán kert körüli tó esetében. A vasalásra a téli jégképződéskor kialakuló nyomás miatt is szükség van, valamint egy nagyobb mederben a víz is viszonylag nagy nyomással rendelkezik, amit a vasbeton nagyobb terhelhetősége miatt jól elvisel.
Még régebbi technika, hogy a kialakított tómederbe a természetes tavak rétegződésének megfelelően finom szemű agyagot hordtak, arra pedig kavicsot. Az agyagréteg szigetelte el a mederbe kerülő vizet a környező talajtól, így csak a párolgás mértékének megfelelően kellett a vizet pótolni. Ilyen tavak elsősorban a 18. századi főúri kastélyoknál fordultak elő, aminek az egyik legszebb példája a Csehországban látogatható Lednice-ben található. Ez utóbbi tulajdonképpen egy több 10 hektáros, hajózható tórendszer.
A fóliabéleléssel kialakított tavaknál mindig a méret szerint szükséges vastagságú ún. tófóliákat alkalmazzuk. Ezek akár egy mm-es vastagságúak is lehetnek, és némileg merevek. Ezen tulajdonságukra a tóba és a tó mellé ültetett növények gyökereinek szúró hatása, valamint a víznyomás elviselése miatt van szükség. A tófóliák jellemzően fekete színűek. Ma már méretre szabott, vagy a megfelelő méretűre előre gyártatott illetve vágatott tófóliák közül választhatunk. Évekkel ezelőtt azonban az egyen-méretű fóliákat még ún. tófólia-ragasztóval vagy összevasaló speciális berendezéssel lehetett a megfelelő méretűre összeragasztani.