Hozzászólások (0)

Madárbirsek

A madárbirsek (Cotoneaster ssp.) Ázsia mérsékelt égövi részein, Európában és Afrika északi részén honosak. Ahol jól érzik magukat, képesek akár gyomosítani is, rosszabb esetben elvadulnak és megtelepednek az adott hely flórájában. Bár Magyarországon jól érzik magukat, szerencsére sem a kertészeti fajok, sem pedig az esetleg kialakuló fajok közötti hibridek nem veszélyeztetik az őshonos fajokat.

A nevük nagyon találó. A madarak többnyire kedvelik a színesre érő terméseket és télen fogyasztják azokat. A „terjesztett”, magról kelő egyedek a bokrok alatt, sövényekben kikelnek és gyomosítanak.

Madárbirs a kertben

Kiváló talajtakaró- és védő tulajdonságuk révén a lejtős kertekben jól alkalmazható növény. A madárbirsek lombhullató vagy télizöld levelű fajok, melyek közül elsősorban a télizöldeket kedvelik. Tavasszal és nyár elején gazdagon virágoznak, a szirmok fehérek. A talajon elterülő ágrendszerű fajok hegységek magasabb részeiről származnak, míg a bokrosabb, felfelé törő hajtásúak az alacsonyabb földrajzi helyeken élnek eredendően.

A madárbirsek mindenféle talajon szépen díszlenek, de a kötöttebb talajokon jobban fejlődnek és ott jobban vészelik át a szárazabb időszakokat. Alapvetően szárazságtűrők, de aszályban öntözés mellett nem szárad el levelük. A napos-félárnyékos helyeken érzik jól magukat. Fehér virágaikat a beporzó rovarok kedvelik. Mivel az almástermésűeket károsító tűzelhalás-baktérium megél rajtuk, alma-, körte- és birsültetvények közelébe ne ültessük őket!

Nemcsak jó futónövény, de szárazságtűrő is

A kisebb méretű és terülő hajtásrendszerű madárbirseket elsősorban nagyobb területek takarására ágyásszerűen szokás ültetni. A madarak és gyíkok jó búvóhelyet találhatnak alattuk. Idővel teljesen gyommentesen tartják a talajt. Erős, sűrű gyökérzetük védi a talajt az eróziótól, így lejtős és hegyvidéki kertek kedvelt növényei. Egyesével vagy kis csoportokban a sziklakertek díszei lehetnek, de mivel sok faj hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért időnként vissza kell szorítani őket ebben a kertrészben.

Gyakran árusított és közvedelt fajai és fajtái a következők. A fűzlevelű madárbirs (C. salicifolius) hosszú hajtásokat nevel és gyorsan növekszik. Régi fajtája a ’Herbstfeuer’, amely sokat terem és levelei ősszel bordó-vörösre színeződnek. A szőnyegmadárbirs (C. dammeri) levelei aprók és fényesek. ’Parkteppich’ fajtája gazdagon terem és sűrű ágrendszert nevel, a ’Major’ fajta kifejezetten lassú növekedésű, sziklakertbe való. Az aprólevelű madárbirsnek (C. microphyllus) nem csak a levele, hanem a termete is alacsony. A termesztett fajok közül ez a legkisebb termetű, akár balkonládában is jól fejlődik. A szőnyegmadárbirs egyik állandó fajok közötti hibridje a C. suecicus, amely kisebb termetű és inkább bokrosabb faj. Régebbi fajtája a ’Skogholm’, a ’Coral Beauty’ pedig feltűnően szép színű termáéseiről ismert. Ugyancsak hibrid fajta a C. radicans ’Eichholz’. Ez a fajta szürkés levelekkel rendelkezik, rendkívül erős növekedésű talajtakaró cserje, az egyik legellenállóbb a környezeti hatásokkal szemben.

Ez is érdekelheti: lejtős fekvésű, hegyoldali kertek tervezése, építése

Hozzászólások

Szóljon hozzá:

Címünk:
Kövessen minket:


Minden jog fenntartva! © 2007-2017