Hozzászólások (0)

Növények károkozói

Növényvédelmi cikksorozatunkat folytatva, az alábbiakban mutatjuk be a növényi káros elváltozások harmadik nagy okcsoportjának számító állati kártevőket vagy más néven a növényi károkozókat.

 

Állati kártevők

A talajban, ill. a talaj felszínén lévő károkozók közül említhetjük a drótférgek, pajorok és hernyók növényeket károsító tevékenységét, melynek eredményeképpen a növények gyengén fejlődnek, sárgulnak, majd elpusztulnak. Ez esetben a gyökérnyakon és a gyökereken szabad szemmel is jól láthatóan megrágott, pusztuló részek találhatók.

Minthogy ezek a kártevők (drótférgek, pajorok és hernyók) a talajban élnek, és néhány cm nagyságúak, így a talaj szemrevételezéses vizsgálatakor könnyen észrevehetőek. Szükség szerint vegyszeres talajfertőtlenítést kell végezni az ellenük való védekezés érdekében.

Közismert állati kártevők a csigák és a meztelen csigák, amelyek a növények leveleit rágják meg előszeretettel és útjukat fényes csíknyom mutatja. Egyik kedven „eledelük” a Hosta fajok (például a Hosta plantaginea). A nyirkos, sötét helyeket kedvelő csigák elleni védekezésben – a vegyszeres védekezés mellett – ismert módszer a talajba süllyesztett po­hárból és az abba öntött sörből álló csiga csapda felállítása.

A talaj feletti részeken károsító állatok közé tartozik a molytetü (Trialeurodes vaporariorum), amely támadása miatt a levelek sárgulnak, lankadnak. A levelek fonákán kb. 2 mm nagyságú, fehér, szárnyas állatok találhatók, melyek érinteésre felröppennek. Emellett – szintén a fonákon - különböző méretű, mozdulatlan, világos sárgásfehér „viaszdobozok" is vannak, amelyek nem mások, mint a molytetvek lárvái. Az állatok ürülékétől fényesen csillogó leveleken idővel megtelepszik a korompenész.

A levéltetvek (Aphidiadae fajok) a levelek ésa hajtások, valamint a virágok torzulását okozzák, és a növényeken kü­lönféle zöld, sárga vagy fekete, néhány mm nagyságú szárnyas és szárnyat­lan állatkák észlehetőek. A levéltetvek ürülékétől, az ún.a mézharmattól a fertőzött növényi részek fényesen csillognak, táptalajt jelentve a korompenésznek.

A viaszos tetű (Pineus pini)a fenyők fás részein jelennek meg, és ennek jeleként fehér viaszszerű réteg található, alatta pedig a kb. fél mm nagyságú, sötét színű tetvek telepszenek meg. A viaszos tetű hatására a hajtások deformálódnak, és hosszú ideig tartó károsítás esetén a fenyő teljesen megcsúnyul.

A pajzstetvek (Aspidiotus, Carulaspis, Quadraspidiotus, Coccus és Sassetia fajok) károsítása esetén a növények gyengén fejlődnek, a levelek elszíneződnek, és lepottyannak. A leveleken és a száron található „pajzsok" alatt formátlan, mozdulatlan rovarok élősködnek, amelyek könnyen leszedhetőek és eltávolíthatóak a növényekről. A le­veleken szintén megjelenik az ún. mézharmat, majd a korompenész és természetesen a mázharmatot kedvelő han­gyák is. A pajzstetvek kedvelt áldozatai közé tartoznak például a Juniperus chinensis vagy a különféle Cotoneaster fajok.

A különféle tetvek elleni védekezés hatékony eszköze a megfelelő vegyszerekkel történő permetezés.

Szintén közismert károkozó a takácsatka (Tetranychus urticae), ami száraz, meleg nyarakon – hazánkban főként augusztus hónapban – szokott elszaporodni, a leveleken apró, sárgás, majd később barnuló foltokat okozva. A megtámadott levelek el­sárgulnak, majd lehullanak. A növényeken pókhálóhoz hasonlítható képződményekben mászkálnak az igen apró, sárgászöld vagy vöröses állatok. Fő „célpontjaik” közé sorolható például az Althea annua, a Cotoneaster fajok, a Clematis jackmanni, a Hedera hélix, a Hibis­cus rosa-sinensis, a Salvia vagy Tagetes fajok stb.

A szárazságot kedvelő takácsatka szaporodása párás környezet kialakításával viszonylag jól visszaszorítható, de emellett a megfelelő vegyszeres védekezés is szükséges a probléma megszüntetéséhez.

Gubacsatkák (Eriophyes fajok) megjelenésekor a növények levelein apró zöld, világosbarna vagy pirosas kidudorodások láthatók (pl. Acer fajoknál), esetleg a virágok vagy rügyek helyén nagy méretű (5—15 cm) gubacsok képződnek (pl. Fraxinus ornus esetében). A ká­rosodott részek eltávolítása megfelelő védekezést jelenthet.

Aknázómolyok, aknázólegyek (Lithocolletidae és Agromyzidae fajok) elterjedésekor a leveleken világos, áttetsző, különböző formájú — ovális, kör, esetleg kanyar­gós, kígyózó — járatok jelennek meg. A levél bőrszövete ép marad, ugyanis ezek az állatok az alsó és a felső epidermisz között károsítanak. Leginkább az Acer fajokat, a sövényként kedvelt Ligustrum ovalifoliumot, illetőleg a Lonicera pileata-t, valamint a Primula fajokat támadják meg. Védekezésként a károsodott részek eltávolítása javasolt.

Hozzászólások

Szóljon hozzá:

Címünk:
Kövessen minket:


Minden jog fenntartva! © 2007-2018