Hozzászólások (0)

Növénytartók, kaspók

A belső terek összképét alapvetően befolyásolják a berendezési tárgyak, így a növénytartók szerkezeti és formai megjelenése is. A növénytartóknak anyagukban, színükben illeszkednie kell a belső tér stílusához, más berendezési tárgyakhoz, biztosítva egyúttal a növények szakszerű elhelyezését és gondozását (Sulyok, 1990).

A növénytartókkal szemben támasztott követelmények különösen a következők:

  • ne legyenek hajlamosak korrózióra vagy sókiválásra,
  • különálló legyen a közvetlen növénytartó edény és a burkoló elem, így a díszítőértékét vesztett növényegyüttes, vagy a sérült, lerakódásos burkolat egymástól függetlenül cserélhető,
  • legyenek szigeteltek, hogy az öntözővíz ne szivárogjon el belőlük,
  • a felesleges víz elvezethető legyen, vagy olyan mélyek legyenek a növénytartók, hogy a felesleges víz rövid ideig való tárolására alkalmas drénréteg elférjen,
  • formájában, méretében, és színében harmonikus összhangot képezzenek a növényekkel, a belső tér környezetébe illeszkedjenek,
  • ne legyenek balesetveszélyesek (Tillyné, 2003).

 

A hazai forgalomban lévő növénytartók a fenti, szakmai követelményeknek csak részben tesznek eleget. Általában esztétikusak, de a növények számára nem mindig kedvezőek. A legnagyobb problémát rendszerint a növénytartók edényében pangó víz okozza. A növény számára nem kielégítő öntözés esetén a közegben sófeldúsulás, egyensúlyzavar léphet fel. Bőségesen öntözve levegőtlenség, gyökérfulladás, a talaj glejesedése fordulhat elő (Sulyok, 1983).

A közeg légcseréjét az edények anyaga is nehezíti, ami általában porcelán vagy mázas. Ideálisabbak azok az edények, melyek kisebb-nagyobb mértékben porózusak. A növénytartók 90 %-át a mozgatható, sokféle méretű, stílusú növényládák, kerámiák, tálak, szoliter konténerek képezik. Mobil növénytartók használata ott indokolt, ahol kevés a hely, nagyméretű összeültetések telepítésére nincs lehetőség, vagy ahol a kedvezőtlen klimatikus feltételek miatt várhatóan gyakori és állandó lesz a növénycsere. Ilyenkor könnyebb mozgatni és szállítani a kisebb méretű növénytartókat. Ahol gyakran változik a belső tér tagolása rendezvények illetve kiállítások megrendezése miatt, csak mobil növénytartókat érdemes használni (Sulyok, 1981).

A kereskedelmi forgalomban (kertészetek, kertészeti áruházak, barkácsáruházak kerti osztálya stb. kínálatában) beszerezhető sokféle növénytartó közül mindenki kiválaszthatja azt, amelyik leginkább megfelel a céljának, ízlésének és a pénztárcájának:

 

Az agyagcserepek:

Az agyagcserepek a legismertebb növénytartó edények, melyek égetett agyagból készülnek. Dekoratív terrakotta színükkel kellemes hatásúak, szinte minden belső térbe jól illeszkednek. Méretük igen széles skálán mozog, a 3-4 cm-es átmérőtől egészen a dézsás méretekig terjed. Az égetett agyagedényekben a párologtatás az oldalfalakon át is történik, így elkerülhetők a túlöntözésből eredő károk. Nehezebbek, így nagyobb a bennük fejlődő növény stabilitása.

Hátrányuk, hogy törékenyek és a használat során mészkicsapódás jelenik meg a felületükön, ezáltal veszítenek díszítőértékükből. Az egyszerűbb típusok viszonylag olcsón beszerezhetők, ám a divatos, mediterrán jellegű motívumokkal díszítettek már igen magas árúak is lehetnek.

 

Agyaghatású műanyag növénytartók:

Megjelenésükben az agyagcserepek látszatát keltik, ám anyaguknál fogva könnyebbek, mozgatható növénytartónak ideálisak, kevésbé törékenyek, oldalukon mészkicsapódás nem jelenik meg, a fagynak ellenállnak, így télen is kint hagyhatók a szabadban. Ugyanakkor a műanyag falon keresztül a víz nem párolog el, ezért fennáll a túlöntözés veszélye. Leginkább nagyméretű szoliterek edényeként használatosak a nagyobb súly csökkentése érdekében. Rendszerint drágábbak az agyagcserepeknél.

 

Műanyag ültető cserepek:

Az agyaghatású műanyag növénytartókkal megegyező adottságokkal rendelkeznek. Megkülönböztetünk díszesebb, motívumokkal és mintákkal ellátott terrakotta vagy zöld színű tartókat, melyek – ízléstől függően - akár önmagukban is esztétikusak lehetnek, valamint egyszerű, barna vagy fekete ültető cserepeket, melyek kevésbé dekoratívak, ezért kaspóba kell őket helyezni. Előnyeik között említhetjük, hogy olcsónak mondhatóak.

 

Kaspók:

A kaspók funkciója az esztétikus megjelenésen túl, hogy megtartsa a túlcsorduló öntözővizet. A különböző színű, mintázatú, formájú és stílusú műanyag, agyag vagy porcelán kaspók széles választékban kaphatók. A választásnak csak ízlésünk és pénztárcánk szab határt.

 

Élő anyagból készült növénytartók:

A kaspókhoz hasonlóan az egyszerű cserepek elfedését szolgálják. Különböző anyagúak, formájúak, méretűek és színűek lehetnek. A túlcsordulú öntözővíz megtartása és a tartó megóvása érdekében belülről műanyaggal béleltek. Közepes árkategóriába tartoznak.

 

Fadézsák, faedények:

Általában nagyobb növények (így például pálmák és más nagytermetű szoliterek) tartóiként használatosak. Kemény fából, leggyakrabban tölgyből készülnek. Kívül-belül impregnáltak. Tartósságuk lényegesen növelhető, ha korrózióálló horganylemezből készített betéttel béleltek, ebben az esetben drénréteg elhelyezése szükséges. Drágán szerezhetők be, de kézügyes hobbikertészek által házilag is elkészíthetők.

 

Ampolnák:

A növények falról, mennyezetről való lelógatására szolgálnak. Ampolnák alkalmazásával növelhetjük a környezet szépségét. Ampolnaként felhasználhatunk cserepeket, lécből, drótból, műanyagból készült kosarakat A kúszófajokkal (pl. Epipremnum pinnatum, Ficus pumila) beültetett cserepek különösen dekoratívak és esztétikusak lehetnek és nem csupán a belső térben, de a kertekben, teraszokon is elterjedt az alkalmazásuk (Elekné és Császi, 2000).

Hozzászólások

Szóljon hozzá:

Címünk:
Kövessen minket:


Minden jog fenntartva! © 2007-2018