Hozzászólások (1)

Szobanövények természetes és mesterséges fényigényei

Természetes fényigény

 

Fény nélkül nem létezne élet, igy növényi élet sem. A fény jelenlétében lejátszódó folyamat az asszimiláció, amelynek során a növények a szervetlen sókból és C02-böl a klorofill segitségével szerves vegyületeket képeznek, ezáltal megkötik a fény energiáját Az asszimilációnál lekötött energia a légzés folyamán szabadul fel, ezt használja a növény saját testének a felépitésére (Nagy, 1971).

A növények 100-200 lux fényerösség mellett kezdenek asszimilálni. Ez a kis fény azonban nem elegendö ahhoz, hogy az asszimiláció teljes intenzitással beinduljon, ekkor a növények tartalék tápanyagaikból élnek (Henseler, 2001).

A növények fényasszimilációs tevékenységében jellemzö határérték a kompenzációs pont. A kompenzációs pont azt a megvilágitási minimum értéket jelenti, amelynél a szervesanyag­tevékenység és a légzés egyensúlyba kerül. Ez átlagosan 500-800 lux körül mozog, de a növény fényigényétöl, a környezet hömérsékletétöl függöen ettöl eltérö is lehet Ez alatt az érték alatt viszont az anyagcsere folyamatok a leépülés, leromlás irányába folynak (Sommer, 1972).

A levéldisznövény fajok megvilágitási igénye a belsö, zárt terekben többnyire 1200-1500 lux. Ekkora fény mellett a növények közepes asszimilációs tevékenységet fejtenek ki. Körülbelül 5000 lux megvilágitás mellett, rövid és hosszú nappalon is kielégitö a növények fejlödése. A magasabb fényigényü szobanövények akár 10-20000 lux megvilágitási erösséget is igényelhetnek (Sulyok, 1981).

 

A természetes fény:

Ahogyan az a kertépitésben is fontos tényezö, a beltéri növényesités során is kiemelkedö jelentöséggel bir a természetes fény, a természetes megvilágitás, mint környezeti adottság.

Növényesitési szempontból kedvezö fekvésünek tekinthetjük azt a belsö teret, amely napi 3 óra közvetlen napfényt kap. Ennek megfelelöen a keleti - délkeleti, és a nyugati - délnyugati tájolású helyiségek a legkedvezöbbek a növény szempontjából.

Nagyméretü üvegfelületek esetén az északi fekvésü tér is beépithetö árnyékkedvelö növényekkel (Aglaonema modestrum, Anthurium andreanum, Anthurium scherzerianum, Aphelandra squarrosa, begóniák, bromélia fajok, Cyperusok Dieffenbachiák, Hoya fajok, páfrányok, Saintpaulia fajták, Epipremnum fajok) (Nagy, 1971 és Johnston, 1964).

Déli fekvés esetén azonban több kellemetlen hatással számolhatunk, úgy mint az erös napsütés, égési tünetek a levél felületén, a légcirkuláció lassulása miatt fokozódó felhevülés és párologtatás, a lankadás, a hervadás könnyü lehetösége - különösen ámyéki, vagy finom lombú növényeknél. Ezért árnyékolásra van szükség (Tillyné, 2003).

A nem megfelelö fényellátottság - ahogyan a kertépitésben, a kerti növénytelepitésnél, úgy a belsö terekben is - káros hatásokkal jár. A hosszabb ideig tartó nagy erösségü megvilágitás izköz rövidülést, antociánosodást, kisebb levelek fejlödését, merev levélállást, levélnyél rövidülést, zömök jelleg kialakulását eredményezi, de klorózis is felléphet Túl kevés fény esetén izköz és levélnyél megnyúlás, a zöld szin halványodása, hajtáscsúcs etioláció, felkopaszodás, a szines változatok visszazöldülése, a levelek petyhüdése, felkopaszodás lép fel (Muller, 1981 és Papp, 2001).

 

Fontos tudnunk, hogy a nyári és téli, borult és napos idö megvilágitottságának átlagértékét véve alapul (25- 30000 lux) és 100%-nak tekintve azt, közvetlenül az üvegfelület mögé ennek csupán 40-60%-a érkezik (Kühle, 1982). Az hogy mekkora a megvilágitás erössége az üvegfelület környékén, függ az üvegfelület nagyságától, az üvegfelület kettözöttségtöl, a tájolásától, a fényfelfogó függöny jelenlététöl, az üvegsik és a növény távolságától, valamint attól, hogy más irányból érkezik-e a fény. Az üvegfelület nagysága általában adott, és - a téli kerteket leszámitva - általában nem a növények igényét tartják szem elött a tervezéskor. A vastag, egyszerü üvegfelületek höszigetelö képessége rosszabb ugyan, a fényáteresztö képességük azonban sokkalta jobb, mint a kettös üvegfelületeké (Tillyné, 2003).

A természetes fény a térbelsöben befelé haladva négyzetesen csökken, az ablakmagasság kétszeresénél mélyebben csak kevés növény képes életben maradni. Amennyiben a természetes fény nem elegendö annak hiányát mesterséges fénnyel kell pótolni (Gallus, 1979).

 

Szobanövények mesterséges fényígényei

A müfény alkalmazása kétféleképpen történhet. Pótmegvilágitásról beszélünk akkor, amikor növényeink természetes fényt is kapnak, s a müfény csak kiegészitésül szolgál. Pótfényt átlagosan 150W/m2 erösséggel, 6-10 órán keresztül kell alkalmazni (Johnston, 1964). Amennyiben a növények gyakorlatilag teljesen sötét térben állnak és a müfény kizárólagos fényforrásul szolgál, ezt mesterséges megvilágitásnak, vagy müfényben nevelésnek nevezzük. Ebben az esetben a megvilágitás erössége 400-500W/m2, hossza 12-18 óra (Kühle, 1982 és Tillyné, 2003).

Nem árt tudnunk ugyanakkor, hogy a hagyományos izzólámpák a növények számára müfényként, a mesterséges megvilágitás forrásaként nem megfelelöek, ugyanis több höt sugároznak, mint amennyi fényt adnak, igy az ilyen lámpák alatt a növény nyurga hajtásokat hoz. A beltéri növénydekoráció számára ideális müfény biztositásához speciális izzókat lehet és kell beszerezni, melyek fényösszetétele kifejezetten a növény igényeihez igazodó.

Hozzászólások

Vass Gábor hozzászólása:
2016. december 04., vasárnap, 11:39
Kérek szépen információt, hogy hol lehet beszerezni növények fényigényének megfelelő izzókat. előre is lsözönöm üdvözlettel

Szóljon hozzá:

Címünk:
Kövessen minket:


Minden jog fenntartva! © 2007-2018