Tanácsok a kerti tó medrének kialakításához

Már egy kis vízfelületű tó is gyakran több m3 föld kitermelésével jár, ráadásul ezt a földet a kert más részén szükséges elhelyezni vagy el kell szállítani a helyszínről. Nagyobb tó esetén ajánlott kerti vagy építőipari munkagépek segítségét is igénybe venni, és a kézi munkaerőt csak ezt kiegészítendő vessük be.

Önfenntartó tavi ökoszisztéma rendszerint csak a több m3-es űrmértékű tavakban alakul ki. Amennyiben díszhalakat is telepítünk, a tó mélysége a legmélyebb ponton cca. 1 m alatt legyen, hogy télen a halak biztonsággal átteleljenek a jég alatt. A közkedvelt tündérrózsa (Nymphaea sp.) mélyvízi növény, telepítéséhez is célszerű kellően mély tómedret kialakítani. Ez a növény ráadásul szapora, gyorsan növő és relatíve nagy vízfelületet takar el leveleivel, ezért csak nagy vízfelületű tóba való.

A hagyományosnak mondható kerti tó kialakításban több szintű, lépcsőzetesen mélyülő medret ásunk ki. Az ún. parti zóna a tavon kívül esik és a tó körüli növényvilágot testesíti meg. Ezeket a növényeket a tómeder mellé ültetjük. A „vízimitátor” növénycsoport általában nagy levelekkel rendelkezik, jellegében a vízi társulásokat utánozza. Ezeket szoktuk a tó köré ültetni. A vízparti növények ültetésére fordítsunk figyelmet, mert csak a szép, a tó alakjához és stílusához illeszkedő összeültetés tud egyszerre harmonikus és természetes hatást elérni.

A mocsári zónát már a mederben alakítjuk ki, itt a víztakarás mintegy 0-5 cm szokott lenni. A sekélyvízi zóna 10-30 cm-es víztakarást jelent. Ebbe a két zónába lehet ültetni a vízinövények 90-95 %-át. A mélyvízi zóna legalább 40-50 cm-es víztakarással rendelkezik. Itt úszó (rögzítő gyökerek nélküli) vagy mélyen gyökerező növények találhatók a természetben is. A modern tómeder kialakítások a fentebb említett három víztakarást biztosítják. A kivájt mederben a különböző lépcsők enyhén kifele lejtenek, hogy a beültetett növényeket jobban a helyükön tartsák. A szintek szélessége legyen hullámzó, mert ez természetesebb hatású. 30-40 cm-nél vékonyabb szinteket nem érdemes kialakítani.

A tófóliával takart meder aljába geotextíliát és filcet javasolt fektetni a fólia elhelyezése előtt. A két anyag ugyanis megakadályozza, hogy a mederben lévő kavicsok és gyökérdarabok kilyukasszák a tófóliát. Többnyire a tó két legszélesebb pontjához képest másfél vagy dupla szélességű fóliadarab szükséges a meder béleléséhez. A vastag fóliát elhelyezése előtt kihajtogatjuk, hogy felmelegedve hajlékonyabb legyen. Ezért célszerű napsütéses időben végezni ezt a műveletet. A fóliát a meder aljáról kezdjük „rásimogatni”, igazítani a földre, és a fölösleges fólia részeket minél kevesebb gyűrődéssel hajtogassuk a mederben. A kész szinteket nagyobb kövekkel lesúlyozzuk, hogy ne mozduljon el a fólia a helyéről.

A meder szélén lévő fóliát 30-50 cm hosszan a föld alá hajtjuk, hogy a felső talajréteg megfogja azt. Később a meder szélén lévő fóliát kavicstakarással borítjuk, hogy a mesterséges látványelemet megszüntessük, továbbá azért is, hogy a fóliát a közvetlen napfénytől, napsugárzástól megóvjuk. Így hosszabb életű lesz a mesterségesen kialakított kerti tavunk.